Vers "Frost, Red Nose": rövid összefoglaló. Nekrasov ("Frost, Red Nose") az orosz nép énekese

Ebben a cikkben ismerkedünk meg a Nikolai Alekseyevich Nekrasov által 1863-ban létrehozott munkával. Leírjuk ennek a nagyszerű szerzőnek a rövid verseit, rövid tartalmát. Nekrasov ("Frost, Red Nose") először felfedezzük magunkat az iskolában. De a szerző munkájának újra olvasása végtelen lehet.

A vers az alábbi eseményen kezdődik. Egy szörnyű bánat egy paraszt kunyhójában: a kenyérkereső és a mester meghalt, Prokkl Sevastyanich. Az anyja egy koporsót hoz a fiához. Az apa megy a temetőbe, hogy ürítse ki a sírt a fagyott földön. Daria, egy paraszt özvegye, leplezi a halott férjét.

Orosz paraszti nők

Folytatjuk az összefoglalót. Nekrasov ("Frost, Red Nose") mindig is vonzotta az orosz paraszti nőket. Műveiben csodálta erejét, kitartását és bátorságát. Három nagy lebeny van: feleségül venni egy rabszolgát, alávetni a rabszolga sírjának és egy rabszolga fiának anyja. Mindez az orosz parasztasszony részarányára esett. Azonban a szenvedés ellenére vannak orosz faluban nők, amelyekhez nem tűnik a sár. Ezek a szépségek virágzik a világ csodáján, egyenletesen és türelmesen viselik a hideget és az éhséget, miközben minden ruhában szép marad, és a munkában - ügyes. Nem szeretik a munkanapokat hétköznapokon, de ünnepnapokon az arcuk vidám mosollyal és olyan vidám nevetéssel bontakozik ki, amit nem lehet pénzért megvásárolni. Egy oroszországi nő belép az égő kunyhába, hagyja abba a lovat. Ebben benne van egy erős istenség és egy belső erõ. Az orosz parasztasszony biztos abban, hogy az üdvössége munkás. Ezért nem kíméli a nyomorult koldust, aki sétál. Teljesen kompenzálta a munkáját: a parasztcsalád nem ismeri a szükséget, a gyerekek teljesek és egészségesek, a ház mindig meleg, van egy extra darab az ünnephez.

A fájdalom, amely Daryára esett

Daria, az elhunyt Proclus özvegye egy ilyen nő volt. De a bánat most megszáradta. Nem számít, hogy a lány megpróbálja visszafojtani a könnyeit, a kezére esik, és egy lepel. Anya és apja, akik a megragadott unokáikat, Grisha és Masha, a szomszédjaikhoz díszítik az elhunytat. Az extra szavak nem mondhatók el egyszerre, senki nem mutat könnyeket. Úgy tűnik, hogy az elhunyt szigorú szépsége, amelynek fejében - egy égő gyertya, nem teszi lehetővé a sírás. És csak akkor, amikor az utolsó rítus már befejeződött, sírások kezdődnek.

Hűséges Savraska

Savraska az utóbbi időben komoly téli reggelet tart a mesterének. Proclus nagy ló volt: télen, vele együtt a kosárba, nyáron pedig a mezőn dolgozva. Proclus elkapta a hideget, és elkapta a kocsit. Sietve szállította az árut időben. Háztulajdonosok kezelték a kenyérsemésztőt: 9 orsót öntözött, fürdetésre, jéghidegre süllyedt, 3-szor vitte ki a verejtékkapcsot, csirkefogat alá helyezte, imádkozott egy csodálatos ikon előtt. De Proclus nem felkelt.

Daria az erdőbe szállítja a tűzifát

Mint általában, a szomszédok a temetkezési sírni, sajnálom az elhunyt családja, dicséret az elhunyt, majd menjen haza. Daria, miután visszatért a temetésből, akarja simogatni és szánni a gyerekeket, de nincs ideje simogatásra. A parasztasszony látja, hogy sem a hótakarók ne maradjanak otthon, és ismét a gyerekeket a szomszédhoz viszi, ugyanabban a savrákban megy az erdőbe.

Darya's Tears

Olvastad az N.A. rövid beszámolóját. Nekrasov "fagy, vörös orr". Ez nem a munka szövege. Nikolai Alekszejevics versét versben írják.

A síkságon keresztül, a hóról ragyogva, a könnyek Darya szemében láthatóak - talán a napból ... És csak akkor, ha mélyen megérkezik az erdőbe, és a zokogó üvöltés a lány mellkasából jön. Az erdő figyelmen kívül hagyja az özvegy undorodását, és örökké elrejtőzi őket a szeszélyes vadonban. Daria, anélkül, hogy törölné a könnyeit, elkezdi vágni a fát, és a férjeiről gondolt, beszél hozzá, felhívja. Mindezt részletesen NA Nekrasov írja le. ("Frost, Red Nose"). Az összefoglaló csak a mű főbb eseményeit közvetíti.

Prófétai álom

A lány emlékeztet az álomra, amelyet Stasov napja előtt látott. Az elképzelhetetlen hadsereg körülvett. Hirtelen rozs füle lett. Daria segítségért kérte férjét, de nem jött ki. A parasztasszony egyedül maradt, hogy rozsot nyerjen. Rájön, hogy ez az álom prófétai, és segítséget kér a férjétől az elviselhetetlen munkában, amely várja őt. Daria úgy gondolja, tél estét Proclus nélkül, végtelen vásznat, amit a fiának házasságára szőtt. Fia gondolatai mellett felmerül a félelem, hogy Grishát törvénytelenül fogják felvenni, mert senki nem fog közbeavatkozni.

Frost vajdaság

"Frost, Red Nose" Nekrasov összefoglalóan kifejti, hogy a Daria, miután a fával együtt fa, megy haza. De aztán, mechanikusan levéve a fejszét és időnként, csendesen üvöltve, eljut a fenyőbe, és lefagy. Aztán a Frost Voivode tulajdonát megkerülik. Darya fölött egy jégcsiga hullámzik, királyságába hívja, azt mondja, hogy felmelegíti és felveszi az özvegyet ...

A Daria csillogó fagymal borítja, egy újabb forró nyáron álmodik. A lány álmában látja, hogy a folyó mellett van, a csíkokon, amiket krumplit ásó. Kedves férje, gyermekei, a szív alatt verte a babát, amely tavasszal születik meg. Daria, a napból árnyékolt, nézi, ahogy a kocsi egyre többet hagy. Grisha, Masha, Prokl ...

"Dívás varázslatos álma"

Az álomban Daria hallja a csodálatos dal hangzását, az utolsó lisztnyomok az arcából származnak. A szíve elégedett ezzel a daldal, amelyben "több boldogságot". Egy édes és mély békeban a felejtés az özvegyhez halálos. A parasztasszony lelke meghal a szenvedély és a bánatért. A lány lecsap egy mókuslót a lányra, és Daria hideg lesz a "varázslatos álomban".

Ez összefoglalja a következtetést. Nekrasov ("Frost, Red Nose") az orosz nép énekese. Ennek a szerzőnek számos alkotása szorgalmas részét képezi. Ez vonatkozik a számunkra érdekes versre is. Elkezdünk szimpatizálni az orosz parasztasszony sorsával, miután még egy rövid összefoglalót olvastunk. Nekrasov ("Frost, Red Nose") az egyik legnagyobb orosz költőnek számít. E mű művészi ereje elképesztő. Ezt láthatja, ha elolvassa a verset az eredetiben.