A humanitárius beavatkozás közvetlen kihívás a szuverenitás fogalmához?

A nemzetközi jog szempontjából a beavatkozás egy szuverén állam erőszakos beavatkozása egy másik - katonai, politikai vagy gazdasági - belső vagy külső ügyeibe.

A kérdés normatív és empirikus viták tárgyát képezi attól a pillanattól kezdve, hogy a nemzetközi jogot kifejlesztették , és erre nincs egységes jogi definíció. Azonban így magyarázható: bizonyos körülmények között a külsõ erõk kötelesek beavatkozni egy másik állam ügyeibe annak érdekében, hogy az állampolgárok polgárjogai széles körû megsértése miatt megvédjék az embereket, még akkor is, ha konfliktus áll fenn az államok között.

Bár elvileg a beavatkozás jogellenes cselekmény, bizonyos esetekben az ilyen beavatkozások törvényesnek tekinthetők.

Az ilyen jellegű gondolkodás egyik példája az volt, hogy 1996-ban vitát folytattak Kanadának a Zairó (ma Kongó) ügyeibe való beavatkozásra vonatkozó javaslatáról annak érdekében, hogy megvédjék a hindu menekültek millióit, akik túlélték Ruandában a népirtást. A Tutsikákat a ruandai kormány támogatta, és a zairiai polgárháború miatt. A kanadaiak azzal érveltek, hogy megsértették a civilek jogait, és ez felülmúlja bármely más megfontolást. Az ellenfelek azt mondták, hogy a humanitárius szükségletek önmagukban nem indokolják a kívülről beavatkozást. Ezenkívül érvelés született arról, hogy a hosszú távú beavatkozás önmagában bizonytalan.

Mit kell tenni egy olyan válságban, mint a népirtás Ruandában, amikor a nemzetközi közösség megpróbálja megállítani a gyilkosságokat?

A nemzetközi jog összefüggésében egy állam beavatkozása egy másik ügy ügyében az ártatlan emberek védelmében humanitárius beavatkozásnak számít, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa szankciót alkalmaz . De vajon az ENSZ Biztonsági Tanácsa engedélyével járó országok teljesíthetik-e a kijelölt "feladatokat"? Vagy ez a tanítás lényegében egy "trójai", erősebb hatalommal való visszaélés? Az ilyen beavatkozások ürügyül szolgálnak olyan államok számára, amelyek a külföldi konfliktusokat felszabadítják?

Amikor az országok, a belsõ támogatás nélkül, vérellenes politikai beavatkozások nélkül, fegyveres erõket küldenek más államok területére, nagymértékben szűk nemzeti érdeküket követik: területi lefoglalás, geostratégiai elõnyök megszerzése, értékes természeti erõforrások feletti ellenõrzés. A vezetők megpróbálják megnyerni az állami támogatást, leírva cselekvéseiket a magas erkölcsi célok - a béke, az igazságosság és a demokrácia létrehozása a konfliktus zónában. Érdemes emlékeztetni arra, hogy a 19. században az európai gyarmati hatalmak által indított számos kampány az egyetemes emberi értékek

Ruandában 1991-ben, ahogy várták, az ENSZ égisze alatt végzett francia beavatkozás a türkizni művelet végrehajtása lenne. De a humanitárius imperatívumot fedezetként használva Franciaország továbbra is megpróbálta befolyásolni a Nagy Tavak régiójában zajló eseményeket .

2003-ban Tony Blair brit miniszterelnök humanitárius beavatkozásként megjelölte az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság elleni Irak elleni beavatkozást és megszállást.

Figyelembe véve, hogy a klasszikus beavatkozások elvileg politikai természetűek és magukban foglalják akaratuk kényszerítését, akkor a humanitárius beavatkozás közvetlen kihívást jelent a szuverenitás fogalmához.

Észak-Amerikában és Nyugat-Európában a nyilvánosság, minden más nemzet iránti együttérzéssel kapcsolatban, könnyedén beleegyezik, hogy katonai erőt alkalmaz, hogy véleményük szerint más ország katasztrófájával végezhesse el, anélkül, hogy komolyan gondolná volna az ilyen "együttérzés" árát Morálisan, politikailag és gazdaságilag?

Manapság a humanitárius beavatkozás alapvetően az ENSZ fegyelmezõje, olyan szervezetek, amelyek nem képesek békésen dolgozni a konfliktus zónákban. Ezek a csoportok leginkább prédikátorai. A francia diplomata Bernard Kouchner népszerűsítette Mario Bettati tudós jogi elméletét "a beavatkozási jogról".

Maga a kifejezés más értelemben is használható. Például, mint egy sor gazdasági intézkedések a hazai politika: beszerzési beavatkozás, gabona beavatkozás. Mindkét esetben ezek a módszerek azáltal, hogy az állam megpróbálja szabályozni a mezőgazdasági termékek (nyersanyagok, élelmiszerek, gabona) árait.