A mágneses pillanat az elemi részecskék alapvető tulajdonsága

Egy atom mágneses pillanata az alapvető fizikai vektor mennyisége, amely bármely anyag mágneses tulajdonságait jellemzi. A mágnesesség kialakulásának forrása, ahogy azt a klasszikus elektromágneses elmélet fenntartja, a mikrohullámok egy olyan elektron mozgásából származnak, amely pályán áll. A mágneses momentum elengedhetetlen tulajdonsága az összes elemi részecskéknek, magoknak, atomi elektronikus héjaknak és molekuláknak kivétel nélkül.

A mágnesesség, amely az összes elemi részecskében rejlik, a kvantummechanika szerint, egy mechanikus pillanat jelenlétének tulajdonítható, amely a mechanikai momentum (kvantum természet). Az atommag mágneses tulajdonságai a nucleus - protonok és neutronok alkotórészeinek spin impulzusaiból állnak. Az elektronikai héjak (intradermális pályák) szintén mágneses pillanattal rendelkeznek, ami az elektronok mágneses pillanatainak összege.

Más szóval, az elemi részecskék és az atomgörbék mágneses pillanatait az intradermális kvantummechanikai hatás okozza, amelyet spin-impulzusként ismerünk. Ez a hatás hasonló a saját centrális tengelye körül elforduló forgásszöghez. A spin-impulzust a kvantumelmélet alapkonstansában a Planck konstansban mérjük.

Minden neutron, elektron és proton, amelyből valójában az atom áll, a Planck szerint spin értéke ½. Egy atom szerkezetében a mag körül forgó elektronok a spin-impulzus mellett szintén orbitális szögsebességgel rendelkeznek. A mag, bár statikus helyzetben van, szintén szögletes lendülettel rendelkezik, amelyet a nukleáris centrifugálás okoz.

Az atommágneses momentumot generáló mágneses mezőt ennek a szögperiódusnak a különböző formái határozzák meg. A mágneses tér létrehozásának leginkább észlelhető hozzájárulását a spin hatása teszi lehetővé. A Pauli-elv szerint, amely szerint két azonos elektron nem lehet egyidejűleg ugyanabban a kvantumállapotban, a megkötött elektronok egyesülnek, és a spin-impulzusuk átlósan ellentétes vetületekkel rendelkezik. Ebben az esetben csökken az elektron mágneses pillanata, ami csökkenti az egész szerkezet mágneses tulajdonságait. Egyes olyan elemeknél, amelyeknek páros számú elektronja van, ez a pillanat nullára csökken, és az anyagok már nem rendelkeznek mágneses tulajdonságokkal. Így az egyes elemi részecskék mágneses pillanata közvetlen hatást gyakorol a teljes nukleáris-nukleáris rendszer mágneses tulajdonságaira.

A páratlan elektronszámú ferromágneses elemek mindig nem nulla mágnesességgel rendelkeznek a párosítatlan elektron miatt. Ilyen elemekben a szomszédos pályák átfedik egymást, és a páratlan elektronok összes centrifugálás pillanata ugyanazt a helyet foglalja el az űrben, ami a legalacsonyabb energiaállapot eléréséhez vezet. Ezt a folyamatot cserélési interakciónak nevezik.

Ezzel a ferromágneses atomok mágneses momentumainak kiegyenlítésével mágneses mező alakul ki. És a paramágneses elemek, amelyek a dezorientált mágneses momentumokkal rendelkező atomokból állnak, nem rendelkeznek belső mágneses mezővel. De ha külső mágneses forrást alkalmazunk rájuk, akkor az atomok mágneses pillanatai kiegyensúlyozódnak, és ezek az elemek mágneses tulajdonságokkal is rendelkeznek.