Az Akhmatova "Native Land" verse és az őstörténete elemzése

1961 év. A "The Native Land" verset írták. A leningrádi kórházban a költő utolsó éveiben, egy saját verséből származó epigráfussal.

Miért Land

Akhmatova "őshonos föld" című versének elemzését a következő kérdéssel kell kezdeni: "Miért a szülőföld, és nem az ország, nem Oroszország?"

A vers a második világháború kezdetének huszadik évfordulójára íródott . De Anna Andreevna nem az országról ír, hanem a szülőföldéről, a termékeny talajról - a nedves nővérről. A hatvanas évekig a földi imádat hagyománya a múltban maradt, Anna Andreevna pedig biztos abban, hogy az etnikai emlékek még mindig az emberek lelkében élnek. És igen, "ez a piszok a galosziákon", de nélküle, Oroszország sehol. Ez az iszony táplál minket és visszavisz minket az életút végén. A nagy jelentőségű költő vonalaiban. Nem kell hozzá hozzáfűzni a földet, csak arra kell emlékezned, hogy ez része a hazánknak.

Az anyaország témája mindig Anna Andreevna költészetében hangzott. Nem csak az odaadás, hanem az ápolás szolgálata az összes kísérlet ellenére. Akhmatova mindig az emberekkel volt. A közelben. Együtt. Nem nézte a natív embereket a tetejéről, mint más költők.

Miért nem Oroszország, hanem a Föld? Mivel a költő országát nem országnak tekinti, hanem olyan országnak, amelyen született és él. Nem fogadja el a politikai rendszert, az elnyomást és a háborút. De ő szereti a hazát, az embereket, akikkel él, és készen áll velük tartani minden nehézséget.

Már 1922-ben írt róla. "Nem azokkal, akik ..." - ebből a versből származik az utolsó sor az epigráfra. És négy évtizedig, mindennek ellenére, az ő anyanyelvének hozzáállása nem változott. És ezekben a 40 években sok tragikus esemény történt mind sorsában, mind az ország sorsában.

Az őstörténet fontossága

Az Akhmatova "Native Land" versének elemzése nem lehet teljes, ha nem ismeri a költő életútját. Nem lehet megérteni, mennyire bátor és hűséges volt, hogy ne adja fel a szavakat és hiedelmeket negyven évvel ezelőtt, ha nem tudja, mi volt ezekben az években.

Akhmatova "őshonos föld" versének elemzését nem szabad hagyományos módon kezdeni - rímelemzéssel és más dolgokkal, nem fog semmit tenni. És el kell kezdeni azzal, mielőtt ezt a verset írnánk az "Anna All Russia" életében, ahogyan azt kortársai hívták. Ezután csak a munka mély értelme, a keserűség és minden benne rejlő hazafiság világossá válik.

Anna Andreevna 1921-ben megtanulja, hogy közeli barátja elhagyja Oroszországot. És így reagál egy szeretett ember távozására: írja: "Nem azokkal, akik dobták a földet". A következő évben írott vers, amelyet a "Anno domini" gyűjteményben találtak. Ebben a versben, felháborodásban, haragban és egy teljesen kijelölt polgári helyzetben. Pozíció, amelyet a későbbi eseményekkel kapcsolatban meg kell változtatni, de csak megerősödött.

Két vers közötti élet

1923 és 1940 között Anna Andreevna nem jelent meg. És ez nehéz neki. Közvetett elnyomás alá került. De ez nem volt a legnehezebb. 1935-ben fia, Leó letartóztatták. És a férje is, de hamarosan felment. És egy rövid kiadás után Leo Nikolayevicset ismét letartóztatták. Öt évvel Akhmatova feszültség és félelem élt - szánalom a fiára, vagy sem.

1940-ben a szél reménye; A költők kiadhatók, egyesek Sztálin táborából szabadulnak fel. De 1941-ben kezdődik a háború. Éhség, félelem, evakuálás.

1946-ban, amikor a cenzúra tapintása gyengült, Anna Andreevnát az írószövetségből kiutasították, és tilos volt a gyűjteményének közzététele. Valójában meg van fosztva a megélhetéstől. 1949-ben Anna Andreevna fiát ismét letartóztatták, és ismét összhangban volt a műsorokkal.

1951-ben az Írók Uniójában helyreállították. 1955-ben egy hajléktalan költő kapott egy kis házat Komarovó faluban, Leningrád közelében, 1952 márciusában a Fountain House-ból való kilakoltatás után. Azonban nem siet, hogy kinyomtassa. Néhány évvel az Akhmatova verseit a samizdat publikálja.

1960 májusában Anna Andreevna megkezdi az intercostalis neuralgiát, több szívrohamot szenved, és kórházakban elindul. És ebben a helyzetben a kórházban van, amikor az "őshonos föld" írásában volt. Milyen erőfeszítésre és odaadásra lenne szükség ahhoz, hogy mindvégig elveszítse szerelmét hazája iránt, és ne változtassa meg a polgári helyzetet.

Akhmatova "Native Land" című versének hagyományos elemzése

A munka a szülőföld szerelméről szól, de a "szerelem" szó nem létezik. Akhmatova "Native Land" versének elemzése során könnyen érthető, hogy szándékosan kizárt. A vers olyan módon épül fel, hogy még e szó nélkül is feltárja a szülőföld szeretetét. Ehhez a munkának kétrészes jellegét alkalmazzák, amint az a méretváltozásból is látható.

A méretváltozás azonnal megragadja a szemét, amikor elemzi a "Native Land" verset. Akhmatova egyértelműen mindent ellenőriz. A hat lábú iambik az első 8 sor. Ezután az anapaestre való áttérés háromlábú, és utána - a négylábú. Yamb elutasítja azt a tényt, hogy a költő nem lép be a szeretet megértésébe. Anapeste - egy egyszerű meghatározás. Egy személy része a földnek, és szabadon tekinti azt a saját eszközeidet a szeretetnek.

Fel kell tüntetnünk a "föld" szó jelentését is, elemezve a "Native Land" verset. Akhmatova használta őket párban. A versben két jelentése van. Az első az a hely, ahol élünk és meghalunk, olyan hely, amelyet nem lehet dobni, bármi történik. A második - a talaj, a por, "a fogak roncsolása". Itt minden egyszerű. És az epitetek ("megígértek" stb.) És a "díszítő" szókincs ("beredit", "ladanka") az első, iambikus részben maradnak. A második rész népnyelvből áll, nincsenek epitetek. Minden sokkal egyszerűbb, de mélyebb. Az igaz szerelem nem szánalmas.