A Lisszaboni Szerződés

Az EU, mint a legnagyobb politikai központja, van-e az összetételét a mai napig 27 államban. 2004-ben azonban, amikor az egység csak 25 ország vált kezelhetetlenné, és kezdte elveszíteni a demokratikus jellegét. Ezért, bár az volt a kérdés elfogadása alkotmány az Európai Unió. Több éves fejlesztési adtak egy nagyon demokratikus jog, amely később alá kellett írni az összes résztvevő országban. De ő írta alá csak 18 államban. Ezért, a legtöbb a törvény rendelkezéseit volt szükség, hogy vagy megszüntetésére vagy módosítására.

Egy új dokumentum a reformokra volt a neve „Lisszaboni Szerződés”, ő használta a szót „alkotmány”, és írták alá 2007. december 13-ben a portugál fővárosban minden huszonhét tagállama az felépítését az Európai Unióban. Így ez a megállapodás helyébe lép a régi alkotmány az Európai Unió és az Európai Unió azt a célt újraképződését rendszer, és ez lett az alapja az Európai Unió működéséről a következő húsz évben.

  Lisszaboni Szerződés megerősítette az egyensúlyt a érdekeit és célkitűzéseit az EU-tagországok, így biztosítva a legutóbbi állapot a „nagyhatalom”.

A szöveg az e megállapodás hozott változást az alapvető három dokumentum az Európai Unió: a Római Szerződés, Maastricht és a szerződés a nukleáris energiát. A jogalap az Európai Unió frissülnek két törvény: az EUSZ és az EUMSZ, mindkettő azonos jogi erővel.

DES magában foglalja a fő célok és az alapítványok és az új uniós elveknek. Ebben azt írja a módszerek a részt vevő országok az együttműködés, valamint festett a külpolitika az Unió és a biztonsági politika. Bekezdése figyelembe véve az irányt az EU politikája, a szabadság, az igazságosság és a biztonság, valamint a szabályozási rendszer a külföldi kapcsolatok és a pénzügy.

  A Lisszaboni Szerződés több számú protokoll, amely szerves részét képezi a fő szerződés. Tehát ők sem pontosítja a rendelet a szerződések, a helyzet vagy a forma egyes országok különböző kérdésekben. Ezen túlmenően ez a megállapodás egységes szerkezetbe elve kompetencia, azaz az Európai Unió nincs joga túllépni a kompetenciák ráruházott a részt vevő országokban.

A Lisszaboni Szerződés előírja, három szintű uniós ellenőrzési rendszer, amely az intézmények, amelyek hatóság és más szervek jönnek létre alapján az intézmények döntései, és az úgynevezett intézmények.

Az intézmények adunk két szerkezet: a Tanács az a legfőbb szerve a politikai hatalom és a központi bank. A Tanács olyan elnöke, aki választják két és fél év, valamint az EU főképviselőjének Biztonságpolitikai és a Külügyminisztérium. A tagok száma az igazgatótanács képviselőház nem haladhatja meg a 751.

A Lisszaboni Szerződés előírja, hogy a három ország alkotják az úgynevezett a Tanács elnökségét, olyan helyzetben, hogy elfoglalja a 18mesyatsev.

A részes államok joga van belépni egymással megállapodásokat, abban az esetben, ha azok nem ütköznek megállapodások aláírására került sor, és az EU nem lép túl a hatáskörét.

Így a lisszaboni egyezmény lehetővé tette az EU számára, hogy meghatározzák és megvalósítsák a kül- és biztonságpolitika, beleértve az üzlet működését a belső piac és a vámunió, a kereskedelmi, gazdasági, területi és társadalmi politikát. Ezen túlmenően az EU-nak a jogot, hogy foglalkoznak az energia, a bűnüldözés, a szállítás, a környezetvédelem és az egészség és sok más kérdést. EU vállalja, hogy nyújtson segítséget és támogatást valamennyi részt vevő állam az oktatás, a kultúra, a turizmus és az orvostudomány.