Az Orosz Föderáció alkotmányos struktúrája

Az Orosz Föderáció alkotmányos rendszere egy bizonyos rend, amelyben tiszteletben tartják a szabadságokat, az emberi és a polgári jogokat. Ugyanakkor a kormány az Alaptörvény szerint jár el.

Az Orosz Föderáció alkotmányos rendjének kialakításának sorrendje a civil társadalom és az egyén vonatkozásában a hatalomgyakorlás alapelveinek meghatározása. Ezek az elvek az alaptörvény első fejezetében találhatók.

Az Orosz Föderáció alkotmányos rendszere biztosítja a kormányzati hatalom alárendeltségét. Egy demokratikus országban ilyen eszközzel a társadalom különleges helyzetben van. Oroszország állami rendszere szerint a civil társadalom kormányzati kontrollként és önszabályozó struktúrává válik. Ugyanakkor a kormányzati hatalom egy olyan irányítási rendszernek tekinthető, amely ugyanakkor az önszabályozó társadalomtól és igényeitől függ.

Az Orosz Föderáció Alkotmánya az Alaptörvény, pusztán humanisztikus elképzeléseken alapult. A szabadságok sérthetetlenségéből, az ember és az állampolgár jogaiból erednek. Az Orosz Föderáció alkotmányos rendszere nem állít állampolgárt a kormány igája alá. A hatalom az emberek hivatalos képviselőjének tekinthető, aki kizárólag az alapjogban meghatározott kérdések megoldására képes.

Annak a ténynek a kapcsán, hogy az ilyen típusú állami struktúra a társadalmi kapcsolatok különös rendszere, nem pedig az egyes jogrendek, sőt bizonyos jogi tudományok, de teljesen az összes törvénykezési és jogrendű ágazat részt vesz a konszolidációban.

Az Orosz Föderáció alkotmányos rendszerének alapjai az ország legfőbb alapjai, valamint az Orosz Föderáció alkotmányos állapotának biztosítására tervezett elvek. Tehát az alaptörvényben foglalt rendelkezések szerint Oroszország egy törvényen alapuló demokratikus szövetségi állam. Az ország demokratizmusa elsősorban a demokrácia, az önkormányzat, valamint a hatalmi ágak bírósági, végrehajtó és jogalkotási ágazatokban való megoszlásában tükröződik.

Az ország alkotmánya szerint a multinacionális emberek a hatalom kizárólagos forrása és a szuverenitás hordozója. Ez azt jelzi, hogy az országot demokratikusnak nyilvánítják. Ezzel együtt az alaptörvény rendelkezései szerint jogi hatalom is.

A jogi állam abban különbözik egymástól, hogy önállóan korlátozza magát az abban hatályos jogi normákra. Ezeknek a normáknak tiszteletben kell tartaniuk az összes tisztviselőt, hatóságot, állampolgárt és állami társulást. E tekintetben a jogállamiság alapja a jogállamiság alapelve.

Az alaptörvény rendelkezései értelmében a szexuális, tisztviselői és vagyoni helyzet, a vallás, a faj, a lakóhely, a társadalmi formációhoz való tartozás és egyéb körülmények ellenére a szabadságok és jogok egyenlőségét garantálják. Ugyanakkor tilos a polgárok társadalmi, faji, vallási, nyelvi és nemzeti hovatartozására vonatkozó bármely formája korlátozása.

Ugyanakkor a jogállamiság lényege nem korlátozódik csupán az egyének jogainak és szabadságainak védelmére. A jogi hatalom elve a hatóságok tevékenységeinek egyenlő biztosítását és korlátozását is előírja. Így az egyén szabadságai és jogait garantálják, az egyén jogi és tisztességes biztonságát mind a hatóságokkal, mind a többiekkel való kapcsolatokban. A jogállamiság tehát szubjektív polgári jogok és a hatalom tevékenységének objektív sorrendjének kombinációja formájában jelenik meg.