Heine „Lorelei”: egy régi német legenda

Rajna közelében Cape Lorelei erősen korlátozza az áramlás. Ezen a ponton, ez nagyon veszélyes a navigációhoz. Ezen kívül itt, hogy nagyon mély. A szél üvöltése körül Cape, és a másik oldalon lehet hallani hangokat a vízesés. Név egyszer fordítva „a szikla, hogy suttogás”. A víz alatt voltak, zátonyok, amely létrehozta a veszélyes örvényt áramlását. Együttesen adott okot, hogy sok hajóroncs. Fiatal romantikus költő a „Book of Songs” 1823-ban fel a ballada „Lorelei”. Genrih Geyne nem volt az első, aki már foglalkozott a témával. Ő romantikus, ahogy szükséges, és a korszak a személyes tapasztalatokat.

fordítása Heine

Nemegyszer és különböző időpontokban a vers Heine „Lorelei” kezelt legjobb orosz költők. Mindegyikben megtalálható különbségeket. A legjobb fordítása Heine „Lorelei” úgy a munka S. Marshak. De ez a választás - szubjektív preferencia. A szerző ezt a cikket inkább a fordítás Heine ballada „Lorelei”, aki megalkotta a Vilgelm Levik. Az is érdekes összehasonlítani a bölcsőt a fordítást. Ebben a munkában a német költészet és a zene annyira megható, hogy lett egy népdal.

A téma a vers

Röviden írja le, hogy miről szól Heine. Lorelei - zlatovolosaya gyönyörű nő - ül egy nagy szikla és énekel, hogy mindenki, aki átmegy az általa akaratlanul vet evező vagy vitorla, és elkezdi hallgatni őt énekelni, és nézni, ahogy fésüli aranyszőke haja arany címer. Ebben az időben, a levegő hűvös, sötét ... Rajna folyik békésen. A kép annyira szép, hogy az olvasó és úszók feledkezzünk alattomosságukkal csábítanak a Rajna. Ez nem meglepő, hogy Shipman megszokik tündökölni a tetején egy szikláról, és hallgatja titokzatos dallamos rímeket. Ő már nem észrevenni a rock, és előtte csak egy szép elképzelés, melynek isteni hangok elég rávenni, hogy elveszíti az elme. A vége mindig az egyik - úszó hal. Ennek ellenére, az első vers a Heine, egy mese a régi időkben.

költői trópusok

Az orosz Vilgelm Levik én választottam amphibrach. Rhyme ő használta a kereszt, mint az eredeti. 24 sor 24 sor és tolmács német vers. Elkezdtük vizsgálni Heine vers „Lorelei”. A költő nem tért el Heine. A lírai hős a parton, és a lelke zavaros szomorúság. Ő kísért egy régi mese azt mondja most. A költő úgy érzi, a fenyegető víz hideg. A Rajna és elaludt a sötétben. Lírai hőse megy másik világban, és hogy az utolsó ray lángoló naplemente, és meggyújtotta őket Ember a szikláról.

Lorelei

A vers nincs cselekvés. Ez mind a leírásában a végzetes szépsége. Ennyi, mindezt egy arany fénye (ezt a szót használjuk háromszor egymás mellé helyezve, valamint három ismétlődés a Heine), csodálja a lírai hős, nem véve a szemét. A sima akció - a lány nyugodtan fésülés haját (ez a kifejezés még kétszer megismételjük a Heine - Sie kämmt ihr goldenes Haar, Sie kämmt es mit goldenem Kamme) - lenyűgöző többit. Egy varázslatos dal és ömlik a száját, teljesen magával ragadja, és hódítja meg. És nem csak őt, hanem egy evezős, aki elfeledkezett hullámok. Most a tragédia: felszívja a vizet úszó. Heine beszél róla, mint olyan esemény, amely nem lehet megakadályozni (ICH Glaube, die Wellen verschlingen). Az erőssége a Loreley ének összetöri az összes. Ez szomorú az utolsó két vers kiemeli német költő: Und das kalap mit ihrem Singen, Die Loreley getan.

veszélyes kanyar

A dal tele van ismeretlen erő, olyan izgalmas evezős, nem lát egy hatalmas szikla előtte. Úgy néz ki, csak a magasság, a gyönyörű leányzó arany Lorelei. Lírai hőse számol a vége: a tömött hullámok örökre az evezős. Az egész oka énekelni a Lorelei.

Miért érdekli egy régi mese a szerző

Talán azért, mert nem is olyan régen, ő túlélte a balesetet reményeit. Újraolvasás Brentano, Heine találkozott a kép a halálos, akaratlanul hordozó hegy szépségét, ami megragadta. A költő szerelmes volt Kuzinu Amaliyu, amikor élt Hamburgban, de ő nem válaszolt. Az ő tapasztalatai eredményeztek vonalak balladák. A náci korszak Heine könyveket máglyán elégették. Hagytuk csak „Lorelei”, amely érzékelhető a népi.