A pedagógia tárgya

Ennek a tudománynak a "szubjektumát" értjük úgy, hogy a szellemi, az ideális valóság egy bizonyos részét jelenti, amely a tudós gondolkodásainak logikusan összefüggő, elme alapú komplexuma a valósághoz tartozó ez vagy tárgynak. Ugyanakkor a reflexiók nem képesek teljes mértékben lefedni a vizsgált terület teljes komplexitását, mindig objektum-szubjektívek, nemcsak magának a tárgynak a lényegét tükrözik, hanem magának a tudósnak a személyes helyzetét is, és így mindig egy vagy más mértékben megfelelnek az objektumnak.

A szociális pedagógia tárgya társadalmi és pedagógiai jelenség. Meghatározza a gyakorlati tevékenységek tanulmányozásának alapjait, módszereit, formáit, végrehajtásának szükséges feltételeit.

A szociálpedagógia a társadalmi formáció elmélete és gyakorlata, valamint az egyéni és társadalmi csoportok későbbi javítása a szocializáció folyamán . Elméletileg az ipar olyan fogalmak, törvények, kijelentések és minták rendszerét jelenti, amelyek feltárják az egyén társadalmi formálódásának folyamatát, a csoport irányításának eljárását a külső tényezők hatásának megfelelően. A pedagógia tárgya lehetővé teszi a személyiség kialakulásának természetét, a csoport irányításának eljárásait, a társadalmi eltérések meglévő problémáit. Ugyanakkor a fegyelem keretein belül módszert dolgoznak ki ezen eltérések megelőzésére és leküzdésére.

Az oktatási tevékenységek bonyolultságának növelése, a formák sokféleségének növelése érdekében szükségessé vált a pedagógiai kapcsolatok speciális elemzésének elvégzése. Így már az ősi időkben különleges tudáság alakult ki. Először más tudományágak részévé vált (pl. Filozófia, történelem). Ezt követően önálló tudományt kezdett el képviselni.

A pszichológiában szokás szerint a tevékenység többszintű rendszernek tekinthető, amelynek összetevői motívumok, célok, eredmények, cselekvések. A pedagógiai struktúra összetett elemeként tekinthető, amelyek viszonylag függetlenek a pedagógus tevékenységének funkcionális típusai. Tehát az oktatási tevékenységben a következő komponenseket választották ki: kommunikációs, szervezeti és konstruktív.

A pedagógia témáját ma az oktatási valóság és a fejlődés javításának módjait tükrözi.

Így a fegyelem mint egész célja a tanulási folyamatok lényegének és szabályszerűségének feltárása a személyiség fejlődésében. A pedagógia tárgya gyakorlati módszereket tartalmaz e jelenségek hatékonyságának növelésére.

Az oktatási tudomány szoros kapcsolatban van a gyakorlattal. Ez nagyrészt annak a természetnek tudható be, amellyel a pedagógia tárgyát felruházzák . A tudomány feladata nem csak leírni és megmagyarázni, hanem a normatív és konstruktív funkció teljesítését is. Más szavakkal, a fegyelem felvet a meglévő pedagógiai gyakorlat javításának kérdését.

Ma az oktatási fegyelem reflexiójának iránya elsősorban nehéz, "örök" problémák megoldására irányul.

Mindenekelőtt ez a feladata a pedagógiai tevékenység céljainak kialakítása . Meg kell jegyezni, hogy a célok meghatározása minden tevékenységnél a legfontosabb kérdés. A pedagógia nem lehet hatékony, anélkül, hogy tisztában lenne az emberek nevelésének és oktatásának céljaival.

Egy másik fontos probléma az emberi természet, annak képességeinek tanulmányozása. A probléma megoldásának nehézsége elsősorban abban rejlik, hogy az emberi természet nemcsak stabil, hanem dinamikával is rendelkezik, és képes megváltoztatni a környező világ, a társadalmi és a természeti környezet változásának folyamatát.