Adminisztratív és jogi normák

Az adminisztratív és jogi normák komoly állami rend (parancs). Általában kötelező erejűek és strukturális szervezetük van. Az adminisztratív és jogi normák végrehajtása szabályozza a vezetői természet közti interakciókat. Ezeket a kapcsolatokat a társadalmi élet különböző területein alakítják ki.

Az adminisztratív és jogi normák számos jellemzőt tartalmaznak. Tehát az összes szabályozást különféle jogi rendelkezéseknek kell tekinteni. Az adminisztratív-jogi normák alkalmazásának szabályozásaként konkrét vezetői viszonyok jelennek meg. A megfogalmazott rendelkezések a közigazgatás területén a közérdekek kifejeződésének (megvalósításának) eszközei.

Az igazgatási jogi normákat az engedélyezett állami szervek, az önkormányzati hivatalok, a szervezetek, intézmények, vállalkozások igazgatása alkotja.

A szóban forgó rendelkezések a különböző jogi erővel rendelkező jogi aktusok szerkezetébe tartoznak. Ilyen cselekmények például törvények, törvények.

Minden adminisztratív és jogi normák reprezentatív jellegűek, állami kényszerítő intézkedésekkel rendelkeznek. E rendelkezések megalkotásának célja a szükséges adminisztratív rend megóvása. Az adminisztratív jog különféle típusai használatosak a szociális interakciók szabályozására, amelyek más jogi szektorok (környezetvédelem, föld, pénzügyi, munkaerő stb.) Tárgyát képezik.

A megfontolt pozíciók szerkezete belső struktúra, logikailag összekapcsolt elemek komplexe. A közigazgatási törvény alkotóelemei:

1. Hipotézist. Ez a rész jelzi azokat a feltételeket, amelyek kialakulása során a pozíció (norma) működésbe lép.
2. Hajlam. Ez az összetevő bizonyos szabályokat tartalmaz a vezetői résztvevők megállapított (helyes) viselkedésére vonatkozóan.
3. Szankciót. Ez az elem azt a következményeket jelöli, amelyek akkor következnek be, amikor megsérti az elrendezést.

A közigazgatási jog fő típusai közé tartoznak:

1. A rendelet tárgyának megfelelően: anyagi és eljárási. Az első esetben a rendelkezések megszilárdítják a vezetői kapcsolatok jogállását, és közvetlenül szabályozzák őket. Az eljárási szabályok határozzák meg az anyagi rendelkezések végrehajtásának eljárását és feltételeit.
2. A funkciók szerint: szabályozó, védő. A szabályozási normák szabályozzák a pozitív (objektív) vezetői kölcsönhatásokat. A védelmi rendelkezések kapcsolódnak a kapcsolatok védelméhez.
3. A jogi szabályozás módszere szerint: elengedhetetlen, ajánló, szabályozó , ösztönző. Az imperatív normák közé tartoznak a kategorikus előírások, a vezetés körébe tartozó magatartásváltozással kapcsolatos követelmények. Az elrendelkezési rendelkezések lehetővé teszik a magatartás változatának megválasztását a bemutatott jogi alternatívának megfelelően. A tanácsadó normák a legmegfelelőbb (hatékony) megoldás konkrét problémájának megoldására vonatkoznak. Az ösztönző rendelkezések olyan ösztönző intézkedéseket tartalmaznak, amelyek a kölcsönhatások résztvevőire vonatkoznak abban az esetben, ha az akcióban érdeme van.
4. A rendelkezés tartalmának megfelelően: megtiltása, kötelező ereje, felhatalmazása. Az első a közigazgatás egyes tevékenységeinek végrehajtásával kapcsolatos törvényes tilalmakat tartalmaz. A kötelezõ rendelkezések megerõsítik a kapcsolat feleinek felelõsségét, a viselkedés konkrét lehetõségeit írják elõ. Az utóbbi csoport olyan normákat tartalmaz, amelyek rögzítik a felek szubjektív jogait a kölcsönhatásokra. Ez kifejezi a személy azon képességét, hogy saját belátása szerint végezze tevékenységét a rögzített követelmények keretein belül.